2015-től volt egy elég intenzív koncertre járós időszak az életemben. nagyrészt hiperkarma vagy bérczesi róbert egyszálgitátors koncertekre jártunk egy barátnőmmel, de olyan sokszor és annyira az első 2 sor valamelyikében, hogy egészen biztosan éreztem, bérczesi robi felismert már minket látásból.
ez annyira így lehet, hogy volt egy este, amikor az egyik egyszálgitáros koncertje után – magam sem tudom, miért – megszólítottam, legnagyobb meglepetésemre pedig leült mellém és elkezdtünk beszélgetni. életem legszürreálisabb élménye volt, és egyben az egyik legspirituálisabb is, mert olyan dolgokat mondott, amikre azon a napon a legnagyobb szükségem volt. erre persze csak később jöttem rá.
legnagyobb koncertélményem viszont mégsem hiperkarma, hanem az a 2 szigetes kasabian koncert, amiken ott voltam. sajnos 2015-ben ismertem csak meg őket, abban az évben addig szuggeráltam őket a távolból, hogy jöttek. aztán 2017-ben ismét. elég fájdalmas, hogy ennek is 10 éve lesz jövőre, de ugye, ki számolja…
és hogy ebből a két koncertből melyikre mondanám, hogy az volt a leg? nem tudom. tényleg. mindkettő másért volt különleges, de egészen máhogy éltem meg őket.
2015-ben először voltam nemcsak kasabian koncerten, hanem a szigeten is, így leginkább sokkolódtam az élménytől és csak álltam és nem nagyon tudtam mit kezdeni a helyzettel. csodás volt, de lefagyasztott az egész.
2017-ben teljesen ellentétes volt a hatás, végigtomboltam az egészet, nagyjából azt levágtam a tömegben, amit ők a színpadon, és mivel eléggé hátul álltunk, ott igencsak kilógtam a sorból. minden dalt, az újakat is első szótól az utolsóig énekeltem (ordítottam), mindet végigtáncoltam, annyira, hogy egy srác meg is állt és emelte poharát a produkciómra, sőt, 1 szám erejéig még fel is vett a nyakába, miután látta, hogy egyébként semmit nem látok a színpadból.
voltak még kiemelkedő koncertek az életemben. pl. a 2016-os placebo koncert, 2021-ben 2 gót buli (lebanon hanover és boy harsher), amit azelőtt sose gondoltam volna, sting koncert az arénában (és a felvonulási téren még 2004-ben), ivan & the parazol koncertek, shakira koncert, illetve elég sok koncz zsuzsa koncert, meg néhány bródy, bár ezekből kevesebbre mentem volna, ha nem anyut kísérem el. ezeken kívül az „istván, a király” szinte minden feldolgozását is élőben láttuk.
ha végiggondolom az összes bulit, amin voltam, volt köztük nagy helyszín, kicsi, ülős és állós és igazából nekem teljesen mindegy a forma, csak a tartalom érdekel. összességében azt tudom mondani, hogy azokat a koncerteket élvez(t)em mindig a legjobban, ahol ismer(t)em az összes dalt és kb. fejből tudom a szövegeket. szöveg-centrikus vagyok és ha ez nincs így, úgy érzem, nem is illek oda, mert nem szeretem eléggé az adott bandát/előadót. néha érzem, hogy ez valószínűleg túlzás, de én így működöm.
és hogy van-e olyan banda vagy előadó, aki(k)nek minden koncertjére elmennék? igen, valószínűleg csodás lenne minden kasabian koncerten ott lenni.
kapcsolódó hívószó


