(jelen) lenni, vagy nem lenni

írta:

a mai kor emberének legnagyobb kérdése és dilemmája ez. konkrétan az, hogy mennyire legyen jelen a közösségi oldalakon, mert ezzel együtt azt is meghatározza, mennyire van jelen a valós élet(é)ben. az online jelenlét ugyanis a valódi jelenlét rovására megy nagyon keményen.

szerencsére egyre többen ébredeznek, és veszik észre, mekkora hazugság, hogy az igazi, izgalmas élet a neten van. egyre többen jönnek rá, mennyire függővé és depresszióssá tehetnek a közösségi oldalak – elég csak a folyamatos összehasonlítgatásra és a rosszindulatú kommentekre gondolni – és egyre többen szállnak ki rövidebb-hosszabb időre, vagy akár végleg ebből az őrületből.

én is azok közé tartozom, akinek elege van a technológiából, a digitalizációból, a minket körülvevő őrületből. persze egy internetes naplón ez megmosolyogtató kijelentés lehet, így inkább pontosítom: abból van elegem, ami ma körbevesz minket, abból a tendenciából, ami manapság minden perc figyelmünkre apellál, és sosem hagy békén.

a blog nem ilyen, az egy régimódi(bb) találmány és sokkal szerethetőbb. a blogolásom elkezdése mögött valójában az volt a mozgatórugó, hogy rájöttem: elegem van a social media világából. mindegyikből kollektíven.

a dolog nem mostanában kezdődött persze. régóta próbálom csökkenteni az életemben a social media jelenlétét: bizonyos fajtáját teljesen kizártam az életemből, másokat időről-időre kicsit hanyagolom, tartottam social media detoxokat és konkrétan volt, amikor azt gondoltam, a valódi megoldás abban rejlik, ha többé nem használok ilyesmit. ez az utolsó gondolat pedig nagyon felszabadítóan hatott rám. legalábbis először.

azt éreztem, hogy meg tudok szabadulni minden béklyótól és az nagyszerű lesz. amivel nem számoltam, hogy ez egyben elég magányos út is lesz, ugyanis a többi ember nem alkalmazkodott velem együtt ehhez az élethez. illetve meg sem próbált ehhez alkalmazkodni.
ekkor jöttem rá arra, hogy ha valakinek nincs egy meglévő offline kapcsolati hálója, akkor végső soron egyedül marad. nekem pedig nincsen kapcsolati hálóm. nagyjából szerintem semmilyen, de offline biztosan nincs.

a másik dolog, hogy így is sokszor kívülállónak érzem magam: valakinek, aki kő alatt él, mert a social kiírások kb. felét nem is értem. valójában nem zavar annyira, hogy fel akarnék zárkózni a legújabb tiktok senkikből vagy újabb meg újabb sorozatokból, és híreket sem olvasok, elég nekem a bsky feed, de ha teljesen elvágom magam ettől a vonaltól, tényleg nagyon el fogok veszni.

így aztán maradt az, hogy megpróbáltam az arany középutat belőni. nem törlöm magam, és néha használom is a bluesky-t, de mindezt kontrolláltan, meghatározott időben. na ez a nem könnyű. így kell(ett) egy eszköz, ami ebben segít. ez pedig egy dump phone lett, némi csavarral. de erről bővebben egy másik bejegyzésben, mert szerintem elég izgalmas út és megéri külön írni róla.

kapcsolódó hívószó


hozzászólások

2 responses to “(jelen) lenni, vagy nem lenni”

  1. Hector avatar

    Amikor már annyi platform feljött és mindenhol jelen kellett lenni, mert egyébként nem voltál látható – mint mondjuk esetemben, mint személyes brand – megsokalltam magam is.
    Az egyik legborzasztóbb platform, ami kiégette belőlem a lelkesedést az egyértelműen a LinkedIN volt úgy tíz éve. Azóta sokkal rosszabb lett.
    Mára pedig a social media és internet penetráció, olyan magas, hogy csak kapkodjuk a fejünket. Valahol szomorú is, hogy vannak platformok is, amik annyira beépültek az életünkbe, hogy hiába ágálunk ellene gyakorta használni kell őket, mint pl. a nyomorult Messengert vagy Facebookot.
    A butafonok térhódítása aztán engem is elgondolkodtatott, de a beágyazottság okán nehéz lenne most már visszafordulni. Azt hiszem számomra marad a tudatos használatra való törekvés, meg a kárminimalizálás.

    1. emocionauta avatar

      sikerült végre befejeznem a bejegyzést és nekem az volt a tapasztalatom, hogy leválni erről az egészről egy nagyon magányos út, így most az arany középútra koncentrálok. a poént majdnem lelőtted, dump phone-féle a megoldásom, bár nem egészen az. 😀

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük